böjti réce

Hazai elterjedés
Fészkelő és átvonuló faj. Többnyire az alföldi természetes tavaknál, mocsarakban költ, ahol fészke takarásához megfelelő növényzetet, jellemzően füves területet talál. Elsősorban az Alföldön (Mezőföld, Dunamenti-síkság, Tisza mente, Csanádi-puszták, Hortobágy, Bihar), a Kisalföldön (Fertő-táj), a Kis-Balaton térségében, a somogyi kisebb tavaknál, általában a Dunántúl alföldi jellegű területein és az Ipoly-völgyben is fészkel.
Vonuláskor korábban a dunántúli területeket részesítette előnyben. 1976– 1982 között a súlypont átbillent az Alföld felé. 1986–1992 között már mind az őszi, mind a tavaszi vonuláskor abszolút domináns volt az Alföld szerepe. A közelmúltban folytatódott a korábbi tendencia, bár az utolsó évtizedben – talán a szárazabb periódus okán – ismét nőtt a Dunántúl tavaszi jelentősége. Területi diszperzióját a szikes és édesvizű tavak, a halastavak jelenléte befolyásolja.

Időbeli előfordulás
Az első egyedek már februárban megjelenhetnek, de a március végi, április eleji érkezés a jellemző. A tojásrakás májusra, június elejére esik. A költési idő augusztus elejéig tart. A költés után csapatokba állnak, amelyek szeptember végén, október elején hagyják el a Kárpát-medencét. Vonulási dinamikájára egy augusztusi és egy erőteljesebb áprilisi tetőzés a jellemző. Télen hiányzik vizeinkről.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 1200–1500, 2000–2012 között 800–1500 párra becsülték. 2013–2018 közötti állománya a nemzetipark-igazgatóságok felmérései alapján 500–700 pár volt.

Természetvédelem
Mivel legkedveltebb fészkelőhelyei az alföldi szikes tavak és a kisebb-nagyobb nyílt vizek, de a halastavak sekélyebb, természetszerű partszakaszait is kedveli, ezért ezek védelme vagy kialakítása elősegíti fennmaradását is. Állomány- csökkenésében szerepet játszott a Duna–Tisza közi szikes tavak kiszáradása, az ilyen élőhelyeinek vízmegőrzése fontos feladat. Az elszaporodó róka, borz, vaddisznó, aranysakál állományának apasztásával költési sikere javítható. Az ólomsörét használatának korlátozása és a vízivad-kíméleti területek kijelölése is támogatja védelmét. 2004-ig vadászható faj volt, jelenleg fokozottan védett, a sérülékeny vörös lista-kategóriába tartozik.

Forrás: Faragó S.. 2022. Böjti réce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 94–95.